fbpx

Emily in Paris – Így ne próbálj meg influencerré válni

Hiba lenne elintézni annyival, hogy az Emily in Paris csak egy sorozat. Úgy vélem, a filmeknek és a sorozatoknak nagy felelősségük van, hiszen gondoljunk csak bele, hány embert inspirált a Doktor House vagy éppen a Doktor Szöszi. 

Éppen ezért szeretném marketing szempontból kielemezni az Emily in Paris sorozatot. A marketing, pontosabban a digitális marketing sokak által vágyott állás, és ami a legveszélyesebb, eléggé romanticizált. Nézzük meg, hogy mennyire valóságos Emily szakmai élete.

Mit keres Emily Párizsban?

Eredetileg az állást Emily főnöke töltötte volna be, viszont ő terhes lett, ezért visszamondta a lehetőséget. Számomra úgy tűnt, hogy ez a főnök social media senior executive esetleg project manager pozícióban lehet. Ezek nagyjából a következő feladatokat takarják: kapcsolattartás az ügyfelekkel, közvetlen jelentés az összes marketinget lefedő osztályvezetőnek, az alatta lévő kivitelezők koordinálása, riportok, auditok készítése és felelősségvállalás a marketingstratégia megvalósításáért. 

Emily pedig junior executive lehet, azaz ő az említett főnöke utasítására valósít meg dolgokat. Lehet ez a marketingstratégia, posztok készítése, kutatómunka, adatgyűjtés. Az ügyfelekkel való kapcsolattartás minimális vagy pedig felügyelettel történik. 

Photo by JOHN TOWNER on Unsplash

Ezekből adódóan nem értem, hogyan ajánlhatták fel az állást éppen Emilynek. Egy nagy chicagói irodában egyszerre több projekt manager is van. Egyáltalán nem lehetetlen találni egy szakembert, aki tapasztaltabb Emilynél. Azt tudjuk, hogy rendelkezik egy marketing mesterképzéssel, és munkakörnyezetből adódóan úgy látom, 1-2 éve dolgozhat a chicagói cégnél. Mégha gyakornokoskodott is, biztos vagyok benne, hogy a lánynak nincsen még 5 év tapasztalata sem. 

A való életben Emily tehát soha nem kaphatta volna meg ezt az állást. Talán elkísérhette volna valamelyik senior munkatársát ha tudna franciául, de az ő esetében még ez sem vehető számításba.  

Emily in Paris – az influencerség mekkája? 

A sorozat elején azt látjuk, hogy Emily megváltoztatja az Instagram nevét, illetve azt, hogy mindössze néhány tucat ember követi Emilyt. Feltételezem a közeli barátai, kollégái és ismerősei lehetnek. A név megváltoztatásával egyértelművé válik a nézők és a potenciális követők számára, hogy Emily naplószerűen dokumentálni fogja az élményeit. 

Marketing szempontból ez egy működő koncepció lehet. Sokan szeretnének Párizsba költözni, és akik már éltek egy teljesen ismeretlen országban, azok szimpatizálni tudnának majd Emily nehézségeivel. 

Ez azonban nem történik meg. A sorozatban nem látunk mást, csak a számok növekedését, ami egy toxikus hozzáállás a marketingben. Igen, szakemberként szeretjük a számokat, de még jobban szeretjük a számok mögött meglátni az egyéniséget. Az interakciókat a követőkkel, a beszélgetéseket, a kérdezz-feleleket, stb. Kár, hogy ezt kihagyták, mert ez adja a social media marketing törzsét: a közösség. 

Visszatérve a történésekre, Emily csak a sorozatban tud érdekes influencerré válni, a való életben nem működne a stratégiája. Mégpedig több okból is. 

1. Engedély nélküli képek

Ez egy nagyon súlyos kihágás, és meglep, hogy ezt le kell írnom. Emily legalább három esetben is idegenekről (köztük gyerekekről!) készít fotókat, amiket aztán engedély nélkül fel is tölt a profiljára. Ha a képeken szereplő személyek véletlenül meglátnák, lehetőségük lenne jelenteni a posztokat az Instagram felé, amit az app azonnal le is tiltana. Az algoritmus pedig nem túl megbocsátható, nagy valószínűséggel már a második poszt tiltása után tiltaná az egész fiókot. Mondanom sem kell, egy ilyen büntetésből visszajönni szinte lehetetlen.

Photo by Xuan Nguyen on Unsplash

2. Halott captionök 

Captionnek nevezik azt a szöveget az Instagramon, amit a képek mellé írhatunk. Erre 2200 karakternyi lehetőségünk van. Mivel az Instagram monitorozza, hogy a felhasználók mennyi időt töltenek el egy-egy posztnál, szoktam javasolni az ügyfeleimnek, hogy bátran írjanak hosszabb szövegeket. Az algoritmus továbbá megvizsgálja, hogy milyen kifejezések szerepelnek a szövegben, és összeveti azt a fotóval. Ha tehát például felraktál egy fotót egy süteményről, de semmilyen sütéssel vagy cukrászdával kapcsolatos kifejezést nem használtál, az az algoritmusnak nem fog tetszeni. 

De a követőidnek sem fog tetszeni, ha csak üres fotókat teszel fel nulla mondanivalóval. Ők egy valódi hús-vér emberrel szeretnének kapcsolatba kerülni, nem egy robottal. Érzelmek és gondolatok kellenek, nem pedig semmitmondó, vicceskedni próbáló frázisok.

Emily sajnos az utóbbit képviseli. Kigyűjtöttem, hogy milyen képeket és szövegeket posztolt. Kattints a fotókra, külön kikerestem nektek a posztokat, lapozzátok végig. 

01
« A 13 »
  1. poszt: szelfi caption: #roomwithaview (magyar fordításban: #szobakilátással)
  2. poszt: loop caption: butter + chocolate = 💗( magyar fordításban: vaj + csoki = 💗)
  3. poszt: fotó caption: Chiselled Abs (magyar fordításban: vésett hasizmok)
  4. poszt: fotó caption:  #mindthemerde (magyar fordításban: figyelj a szarra)
  5. poszt: videó caption: Paris is for cheese lovers (magyar fordításban: Párizs a sajtimádóknak való.)
  6. poszt: szelfi caption: A little “Bonjour” goes a long way (magyar fordításban: egy rövid “Bonjour” sokat jelent.)
  7. poszt: kép caption: #Frenchworkout #Smokin’bodies (magyarul: #Franciaedzés a második pedig egy szójáték.)
  8. poszt: szelfi caption: #EverythingsComingUpRoses (magyarul: Minden remekül megy.)
  9. poszt: fotó caption: With a little help from mon amie (magyarul: egy kis segítséggel a kedvestől.) 
  10. poszt: horizontális videó caption: Durée is smudge proof, even when you’re berry hungry. (Durée nem maszatolódik el, még akkor sem, ha eperre éhezel.)
  11. poszt: szelfi caption: #getinbedwithus (magyarul: #bújjvelünkazágyba)
  12. poszt: szavazás: Not my lucky charm 🙁 Basic? (Yes Bitch // No Hunny) (magyarul: Nem a szerencse talizmánom 🙁 Túl egyszerű? // Igen, ribi vs Nem, édes) 
  13. poszt: szelfi caption: Drinking Champagne in Champagne! (magyarul: Pezsgőivás Champagne-ban.)

Számomra nagyon úgy tűnik, hogy az Emily in Paris sorozat készítőinek csupán egy ódivatú, sztereotípiákon nyugvó elképzelése van az Instagram működéséről. Mégis ki a fene az, aki állandóan hashtagekben beszél? Talán anno egy hónapig “menő” volt, de hosszútávon sosem volt jellemző. 

Amint a listából is látható, Emily nem oszt meg semmilyen érzelmet, semmilyen gondolatot. Csak egy-egy gyorsan fogyasztható megjegyzést dob oda. Nem sokat törődik a tartalmaival, fél másodperc alatt kitalálja, és kész is, mehet ki! Jó lenne, ha tényleg ilyen rövid időbe kerülne a tartalomírás, de sajnos ez nem így van.

3. De hol vannak a valódi hashtagek?

Talán sokan azt gondoljátok, hogy nem szabadna ennyire szigorúnak lennem a sorozattal, de úgy vélem, hogy egy minimális marketing kutatómunkát igenis végezhettek volna. Ha bemutatunk egy szakmát, akkor igenis elvárható, hogy ne beszéljenek bullshitet. Az Emily in Paris sorozat azonban a hashtagekkel mostohán bánik. 

A hashtag az Instagramon nem egy hangulatot kifejező menő szócska, hanem a platformon belül szinte kulcsszóként funkcionál. Azaz egy-egy poszt alá nagyon nem mindegy, hogy milyen hashtag kerül.

Természetesen azt nem várom el az Emily in Paris készítőitől, hogy valódi hashtagkutatást végezzenek el az adott posztokhoz, de legalább a látszatot fenntarthatták volna. Egy marketinges nagyjából 3-18 hashtaggel számol átlagonként, és ezeknek szorosan kapcsolódniuk kell a képhez és a captionhöz is. 

4. A nieche teljes hiánya

Az Emily in Paris itt követi el a legnagyobb hibát. Ma már az Instagram nem úgy működik, mint 7 évvel ezelőtt, amikor semmi más dolgunk nem volt, mind random fotókat és csini szelfiket posztolni. Az ilyen fajta viselkedés csak a legközelebbi ismerőseinket érdekelné, teljesen ismeretlen embereket nem. Ma már egy bizonyos tartalomtípus miatt követünk embereket, hogy tanuljunk, inspirálódjunk tőlük, esetleg nevessünk. Természetesen a hírességek kivételt képeznek, ezt most ne is vegyük ide. 

Egy középszerű szelfi, egy rosszul megkomponált fotó mára már nem elég. Egyszerűen lehetetlen ilyen munkákkal kitűnni a sok profi alkotás közül. Nagyobb márkák akár fotósokat is hajlandóak megfizetni csak azért, hogy az ő kompozíciójuk legyen a legszembetűnőbb a feed görgetése során.

Mennyire valósághű Emily munkahelyi viselkedése? Semennyire!

Az Emily in Paris sorozat nagyon ki tudott borítani az “amerikai nézőpont” hozzáállással. Nem értem, hogy a francia cég francia ügyfeleinek miért lenne erre szüksége. Talán piacot szeretnének váltani? Vagy új célközönséget szeretnének maguknak? Erről egy szó sem esett, számomra úgy tűnt, mintha az összes márka leginkább azzal promótálja magát, hogy francia. És ezt mint pozitívum írom. Nem látom be, miért lenne szükség egy “amerikai nézőpontra”. A célközönség francia vagy megveszik a francia kultúráért.  

A másik zavaró dolog az volt, amikor Emily kiküldött egy memót az amerikai cég irányelveiről. Mindenkinél nagy port kavart az a pont, ahol leírták, hogy a kollégák nem folytathatnak viszonyt egymással. Természetesen az Emily in Paris ezt leginkább arra akarta kihelyezni, hogy a franciák gyakran keverednek egymással afférba a sztereotípia szerint, azonban ez ennél sarkalatosabb kérdés. Európában ugyanis nem divat beleszólni a munkahelynek az ember magánéletébe, több országban ezt törvények ki is mondják. Egy ilyen lépés még a HR osztálytól is komoly ballépésnek számítana, nemhogy egy marketingestől. (Nem is értem, ez miért Emily feladata volt.)

Emily az ügyfél engedélye nélkül posztolt. Aú!

Néha szakemberként bármennyire is szeretnénk felgyorsítani a folyamatot, az ügyfelet sosem kerülhetjük meg vagy hagyhatjuk ki a folyamatból. Végül is az ő márkájáért dolgozunk. Mindezek mellett sosem találunk ki random posztokat a pillanat hevében. A tartalommarketing mindig alaposan átgondolt, alaposan lekutatott és mérhető adatokon alapul. Nem egy-egy posztban, hanem stratégiában gondolkodunk.

Marketing szempontból az Emily in Paris csúfosan megbukott.

Komolyan megpróbáltam marketing szempontjából szeretni az Emily in Parist, de a hibái olyan bagatellek, amiket bármelyik gyakornok rendező/szövegíró azonnal kiszúrt volna. Egy romanticizált, idejétmúlt elképzelése van a szakmáról. Remélem, a második évadra legalább fél órát rááldoznak a kutatómunkára.

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük